A szokásos reggeli busszal indultunk. 2 és fél óra utazás után már ott is voltunk a pusztán. :D Megkerestük a Mókus üdülőt közbe megjegyeztük, hogy egyre messzebb van a szállásunk a strandtól. (Az eddigi 6 perc helyett 7.) Vártunk még jön valaki és beenged. Kaptunk egy kicsi házat. Volt fürdőnk, konyhánk és 3 ágyunk. A 3. ágyról tudni kell, hogy remek tetkót csinált első nap Marcsinak, majd másnap nekem pont ugyanoda. Lepakoltunk, pihiztünk majd indultunk a strandra. Minden napot ott kezdtük, délbe behúzódtunk a szállásra, majd késő délután visszamentünk. Megismerkedtünk kedvenc vízi játékunkkal a kígyóval. :D E mellett úgy ahogy megtanultam háton lebegni, ebből számomra egyértelműen következik, hogy tudok már háton úszni is. (Pedig hát nem éppen...) Nem mellesleg részt vettünk egy "Brutális fizika" előadáson, ami közben kisebb vita tört ki a vízben és a színpad előtt tartózkodók között... Továbbá felkeltette érdeklődésünket a lángos érdekesebbnél érdekesebb ízesítése. Halott már valaki "vitaminsalátás"; "tejfölös ketchupos" vagy "pizzás" lángosról??? Undorító...
Első este kinéztünk az oly sok szép emléket rejtő Fenyőbe. Hát a hangulat nagyon nem a megszokott volt. Kicsit söröztünk, közben feltűnt pár ismerős arc is. Kicsit dumáltunk, majd vissza a szállásra. Másnap este ki sem mentünk olyan fáradtak voltunk a strandtól.
Utolsó este viszont buli volt. Éjszakai fürdőzés sok programmal. Kapásból összefutottunk Klaudiával. Ő az a lány akivel tavaly találkoztunk a Fenyőben. Jó volt újra látni. :) Részünkről a fürdőzés elmaradt viszont koktéloztunk, majd megkezdődött a retro party. Az ügyesen táncolók bort kapnak, így hát minden gátlásunkat levetkőzve idétlenül utánoztuk, ahogy az animátor lányok táncolnak. Kaptunk is ajándékot, de mivel lányok vagyunk DVD-t kaptunk. El sem tudom mondani milyen csalódottak voltunk. De végül odakeveredtünk egy bort nyerte társasághoz. :) Sajnos a buli rövid ideig tartott. Ezután már nem is mentünk sehova, csak aludni.
Másnap reggel összepakoltunk és indultunk is hazafelé. Naná, hogy a 2 és fél órás útból 3 lett, mert a sofőr folyton eltévedt. Na meg az a két öregasszony ott elől nagyon tudta, hogy hova megyünk. :@ :D
A lényeg, hogy idén is fantasztikusan éreztük magunkat és remélem jövőre is vár minket a "Nagykunság aranya". :D





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése