Ballagás

04.30-án reggel 8-kor még csak főpróba keretében, majd délután valóban elkezdődött a ballagás. 3/4 5-kor becsengettek az utolsó osztályfőnöki órára. Osztályfőnökünk nagyon megható beszédet mondott. Kiderült, hogy mi voltunk az első osztálya. :) (Az előző osztályának csak 2 évig volt osztályfőnöke.) Beszédében mindenkiről tett megemlítést. Rólam azt mondta, hogy ha a középső padsorra pillant mindig a mosolygásom jókedvem fog eszébe jutni. Volt nagy sírás-rívás.
17 órakkor elindultunk az udvarra. Itt már mindenki jókedvű volt. Sajnos az egész ballagást megalapozta, hogy a szemünkbe sütött a nap, az arcunk leégett. :S Nem volt valami megható... Nem lehet nem leírni, hogy Gyuri folyamatosan rohangált és fényképezgetett mindenkit. A csajokkal azt vártuk mikor zavarják el. :D
A műsor végeztével hátra volt még a koszorúzás. Hát persze, hogy a leghosszabb úton közelítettük meg a Bottyán szobrot, de már menni alig bírtunk magassarkúban.
A ballagásból talán ami a legjobban megmarad, hogy Szandi a virágjával folyamatosan szurkált. :@ :D

Végezetül az idézetünk:
"Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben és, hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk." Marie Curie