Ápr. 9-én reggel 8:45-s busszal elindultam Pestre. (Soha többet nem megyek ezzel a busszal, mert ez fene tudja honnan jön, de mindig tele van és megint állnom kellett.) 10-kor Gyuri várt a Stadionoknál. Irány SCH. Ettünk, közben teljes lett a szoba létszáma. Dani, Tomi és Vince is ott voltak. Miután végre Vince is megebédelt elmentünk Állásbörzére. A fiúknak nem tetszett, mert szerintük régen nagyobb volt. Vissza koliba. Pihi. És 4-re mentünk meglepi helyre. Gyuriból sehogyan sem lehetett kiszedni, hogy hova megyünk.
Végül kiderült, hogy a Láthatatlan kiállításra. :) (Nagyon szerettem volna elmenni, mert úgy volt, hogy osztállyal megyünk csak hát igen osztályközösség nulla...) A kiállítás klassz és fura is volt egyben. Vak sötétben, egy vak férfi kísért minket szobáról szobára, hogy bepillantást nyerjünk az ő világukba. Volt ott erdő híddal, bográccsal; egy lakás konyhával, nappalival, számítógéppel; egy kis kerti ház; sok szobor; utca, ahol a bácsi mondta, hogy el fognak ütni és odafordított egy autóhoz aminek neki is mentem; végül egy bár, ahol lehetett inni és legfőképp beszélgetni vak emberekkel. Igazán közvetlenek és kedvesek voltak. Megtudtunk pár érdekességet.
Ezután elmentünk Gyurinak övtáskát venni. Szerencsére volt olyan, amilyet akart. :)
Visszamentünk hulla fáradtan a koliba. Este pedig pókereztünk. Az elején Tomi jó játékosnak tűnt, de rájöttünk valószínűleg mindig csak blöfföl, mert igazából játszani sem tud. :D Szerintem a legjobban Daninak ment, Vince is tudott játszani és ő olyan merésznek tűnt. De a végén sajnos vesztett, mert ránk bízta kártyáit és zsetonjait. :D Gyuri még mindig utálja a kártyajátékokat. :(
Ezek után mindenki hulla volt. Pancsi és alcsi.
Ápr. 10. Gyurival 10 hónapja vagyunk együtt! :)
9 felé ébredeztünk. Gyuri reggel bolt. Fincsi és dekoratív reggelit készített. :) Gyorsan összekaptuk magunkat és indultunk Tibivel, barátnőjével az Állatkertbe! Több órát eltöltöttünk ott, szerintem nem jártuk végig teljesen de iszonyatosan elfáradtunk. Gyuri már nem szereti a pingvineket, mert nem bírta őket lefényképezni. Szerintem ez butaság.
Koliban pakolászás, ebéd így délután 5 körül. Érzékeny búcsú a fiúktól. És indultunk haza Gyuival a 19:15-s busszal. Fél 10-re hazaértünk és hamar alcsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése